Érezte már úgy, hogy életében valójában minden rendben van, mégis elégedetlen? Mégis, mintha hiányozna valami? Valami fontos dolog, aminek hiánya megmérgezi azt az elégedettséget, amit éreznie kellene?
Az életközépi válság a középkorral együtt járó természetes krízis, amivel mindenkinek meg kell birkózni. Természetes velejárója személyiségünk fejlődésének, így elkerülni nem lehet, ahogy például a kamaszkori krízist sem.
A felnőttkor középső szakasza a hagyományos felosztás szerint 35-55 éves korig tart, de az életközépi válság intenzitása és hossza elsősorban személyiség- és élethelyzet függő.
Ebben az időszakban az érett felnőtt ráébred a valóságra, és az elmúló illúziók miatt megkérdőjelezheti a házasságát, szakmai életét, a családi- és baráti kapcsolatait, vagy akár az egész életét újra gondolhatja. Nem ritka jelenség, hogy a középkorúak teljesen új életet akarnak kezdeni, új hivatást keresnek maguknak, vagy újra családot alapítanak.
A krízist több aktuális társadalmi/kulturális tendencia színezheti vagy súlyosbíthatja, ilyenek például:
- a családfő félelme, aki sok esetben egyedül, vagy nagyrészt egyedül felelős az egész család (esetleg még a nagyszülők) megélhetéséért is,
- fiatalon vezető pozícióba került emberek szorongása, amikor rádöbbennek, hogy a következő "arany generáció" már itt van a kapuban, és ugyanúgy kiszorítja majd az idősebbeket, ahogy annak idején ők tették.